Ma vitték el az utolsó cicát. Végleges helyére került, (remélem), egy kedves párhoz. Örülök, mert jó helye lesz ott. Persze kicsit hiányzik még, ahogy a többi is, de ahogy mindig, ezen is tovább kell lépjek. Eddig tartott a mi közös kis utunk velük. Nagyon örültem, hogy az életem részei voltak ebben a három hónapban. Remek korszak volt.
Megerősítettek. Másnak lehet, hogy az én utóbbi három hónapom időpazarlásnak tűnik, mert hogy "nem csináltam semmit". De csináltam. Kellett ez az idő, hogy összeszedjem magam, hogy felkészüljek, és valószínűleg sosem lesz még egy ilyen az életemben, a közeljövőben legalábbis semmiképp. (aki nem tudná - decembertől esélyes hogy lesz munkahelyem)
Gyerekkoromban volt egy gondolatom: hogy milyen jó annak, aki befejezte az iskolát, és semmire sincs gondja. Nem kell tanulni, leckét írni. Azóta persze tudom, hogy nem móka és kacagás a suli után az élet, hiszen dolgozni ugyanúgy kell és az is elég kemény dió. De mégis, megkaptam ezt az élményt, ezt az időt, és örülök neki. Aki irigy, az legyen irigy, engem igazából nem érdekel.
De én sokat erősödtem ebben a három hónapban, és most pozitívan állok a jövő, az élet előtt.
Most már más korszak kezdődik, új dolgokkal, tapasztalatokkal, emberekkel. És nem remegő térdekkel kell elé álljak.
A cicák pedig... elképesztő kis állatok. Mindig emlékezni fogok rájuk. Megőrzöm a sok kedves emléket amit adtak nekem, és örömmel gondolok vissza rájuk.
Szóval lezárok egy korszakot, hogy egy újba léphessek. Fájó, nehéz, de szükséges. Jön, aminek jönnie kell.
Mikor azt mondták nekünk, hogy élvezzük ki az iskola minden napját, mert olyan jó dolgunk sose lesz, nem hittük el. Ma már tudjuk, hogy igaz volt. Ahogy telnek az évek felettünk, egyre több gond, probléma adódik...de azért vagyunk, hogy megoldjuk őket:)
VálaszTörléshinnye, de bölcs gondolataim vannak, ugye?:D
Igen. :) Én vissza is sírom az iskolapadot meg nem is. Jó volt hogy a tanuláson, házi feladaton kívül "nem volt semmi gondom". De közben jobb is felnőttebbnek, önállóbbnak lenni. Én legalábbis szeretem ezt. :)De jó lenne ha nem kéne olyan sok mindennel foglalkozni egyszerre.
TörlésEzt én is egyre inkább érzem. És az a legrosszabb, hogy én a kettőt próbálom összeegyeztetni, de képtelenség. Iskolába járni és dolgozni nehezen lehet egyszerre. Én most egyre inkább azt érzem, hogy választanom kéne, hogy melyiket teszem előtérbe, de hát ezt nem lehet ugye :(
VálaszTörlésBiztos vagyok, hogy hamarosan célba érsz, csak sose add fel, még akkor se, ha nagyon nehéz az odáig vezető út :)))
Egyébként küldtem meghívót. Ha nem jött volna meg, vagy bármi gond lenne vele, sikíts! :)
Köszi. :) A meghívóért is, megkaptam. :)
TörlésAmúgy tényleg nem lehet könnyű melózni és suliba járni egyszerre. Én nem is mertem bevállalni a munkát míg tanultam, tudtam hogy nem bírnám.