Katasztrófatrizmus

Izgalmas volt a mai délutánom-estém. Kezdődött azzal, hogy hazafelé a buszon lemerült a telefonom. Pár megállónyira voltam, mikor a vezető bemondta, az utcánkban nem áll meg a busz, útlezárás miatt. Gondoltam nem baj, azt az egy megállót amit kell, lesétálom, bár esett az eső és fuvart se tudtam szerezni apától mert lemerültem, azért nem lesz a világ vége. (később kiderült hogy de)

Szóval leszálltam a buszról és elkezdtem hazasétálni, először az úton, aztán a járdán, mivel azért jöttek autók. Egészen addig, míg a lábam alá nem került egy jeges faág, nem is tudatosult bennem, hogy itt már ónos eső esik. A városban nem az volt, így kisit meglepetésként ért. És abban a pillanatban mikor erre rájöttem, pár méterrel előttem hatalmas reccsenések közepette letört és lezuhant egy nagy faág. Gondoltam, hogy ez akkor innentől nem gyerekjáték, és az életem a tét, kimentem hát megint az útra, hogy ott majd kevesebb faág lesz felettem. Ám az autók továbbra is jöttek és nem szerettem volna elüttetni magam, szóval mellékutcára kanyarodtam, ahol végül is sértetlenül hazajutottam. 

Itthon relaxáltam, teáztam, skype-oltam Balázzsal, aztán elkezdetem sorozatot nézni, mikor váratlanul 10 óra előtt valamivel, elment az áram (utólag kiderült, hogy az egész kerületben). Szedtünk elő gyertyát meg zseblámpát ahogy azt ilyenkor kell, és jött öcsémtől az ötlet: menjünk ki "razziázni" a sötét jeges utcákra. Felkerekedtünk hát apával és vele, jól beöltöztünk, esőkabát alá a fényképező, és indulás. Rácsodálkoztunk a nagy sötétségre, meg a nagy faágra ami megállította a forgalmat, aztán láttuk, hogy bekanyarodik egy busz, aminek nem kellene, - biztosan elfelejtette, hogy terelőút van. Az utasok leszálltak, öcsémmel mosolyogva álltunk és mondtuk, hogy "Üdvözöljük önöket, ez itt a világvége." - tényleg olyan hangulat volt. :D

Aztán apa segített a buszsofőrnek, hogy hátra tudjon tolatni és vissza tudjon kanyarodni az útra amerről jött. (csak a kereszteződésben a főúton járó kocsikat kellett feltartani)

És miután a busz kiszabadult, és ittunk a hosszú útra készített pálinkából is, elindultunk haza - ekkor jött vissza az áram. Örültem neki, mert így legalább tudtam fotózni is. Nagyon szép egyébként minden, az ágakról sok kis jégcsap lóg, és mindegyiken megcsillan a lámpa fénye.

Itt is vannak a képek. :)

Kalandos kis este volt.