2014. március 4., kedd

Összetörve állok,
míg az idő köröttem elpereg.
Üvöltök...
de senki nem hallja meg.

Csak a visszhang mi válaszol,
bennem tovább remeg...
És azt hiszem én leszek,
aki ismét összeszedi
széthullott
d a r a b j a i m.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése