Majdnem egy éve nem írtam verset, s lám most itt van egy, még ha más is, ha szomorú is.
A magányról
Suhanása rideg napoknak,
magába rántó mély,
a perceket ha tudom, ellopom,
s várom, jöjjön az éj,
csak hogy elmúlhasson fájó,
elbukott napom,
s zord legyen ugyanúgy holnapom.
(J. P. 2014. 02. 09.)
amit írtam a freeblogra versed, elszállt a freebloggal együtt :( már nem tudom a címét, őszi vers volt azt hiszem...
VálaszTörlésamúgy meg: a holnapod ne legyen zord!
Köszi Orsi. :)
TörlésNem ez volt?
http://poet.hu/vers/97453
De! :) Köszönöm, úgy sajnáltam, hogy eltűnt a freebloggal együtt.
TörlésMost viszont már el is mentettem :)