2013. december 20., péntek

Az elmúlt másfél hónapban...

... tanultam pár dolgot. Például azt, hogy

- ha egy ember elhagy, az rossz. De ha egy állat hagy el, az még annál is pocsékabb. Egy állat nem indokolja meg, miért hagy el. Egy állatot nem tudsz szavakkal rávenni, érvekkel meggyőzni, hogy jöjjön vissza hozzád. Mikor egy állat elhagy, nem okolhatod őt, csak saját magadat.

- soha nem szabad feladni. Soha!

- soha nem szabad feladni azt, akit szeretsz.

- reménnyel és hittel bármit le lehet küzdeni.

- van kiben hinni.


Nem akarom részletesen leírni, mi történt, emlékezni se nagyon akarok rá, mert szörnyű volt ez az elmúlt időszak, lelkileg és fizikailag is megviselt.
De a lényeg, hogy Tapi újra itthon van. Visszaszereztem, egy kis kitartással, hittel, és rengeteg emberi jóakarattal. És bár még nem minden olyan, mint régen, de jó úton haladunk afelé. :)


3 megjegyzés:

  1. Egy cica sajnos mindig azt szereti a legjobban aki a legjobb falatokat adja neki ,bárki lehet az abban a mozgáskörzetben amit a magáénak tart a cica. Vannak olyan rafinált és finom cicaeledelek manapság amik olyanok a cicának mint az embereknek a drog ,az alkohol vagy a számítógép,függőséget okoznak.

    VálaszTörlés
  2. a lényeg, hogy otthon van! kicsit nyúzott, kicsi csapzottabb, de majd megszépül minden.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jól néz ki egyébként, iszonyat dagi, jól tartották míg nem volt itthon... ez a kép tényleg nem a legelőnyösebb róla, de majd csinálok újat ha sikerül lencsevégre kapni. :)
      Minden rendben egyénként most már vele. :)

      Törlés