Fiókamentés meg ilyesmik.

Az idén is költött a teraszunkon a rozsdafarkú pár.

Tegnap ültem a függőszékben, és az egyik felnőtt odarepült felém. Kb. fél méternyire volt tőlem. Felnéztem rá, ő is lenézett, méregetett, egy darázsszerűség volt a szájában. Néztük egymást jó 10 másodpercig, aztán elrepült. Elképesztő mennyire nem félnek tőlünk. :)

Aztán ma kirepültek a fiókák. Egyet sajnos elkapott a macska, meg is ette az egyik kölyök... kettőt sikerült "megmentenünk". Az egyik itt ült a teraszon, mikor megpróbáltuk megfogni, hogy áttegyük a szomszédba a fára, berepült a nyitott ajtón a házba. Láttam, hogy a konyhában száll le, de azt nem, hogy hová... kerestük az asztalon, az asztal alatt két percig, aztán kiderült hogy végig ott ült az orrunk előtt a szék támláján a szürke gatyámon... :D Onnan kuksolt.

Óvatosan megfogtam, kivittük, és áttettük a fára. Dokumentáció is készült közben:

Aztán megláttuk a másikat is, az is ott ült a teraszon, de őt már sikerült átterelni a szomszédba.
Még egy van a fészekben, vele majd kiderül, mi lesz... remélem, sikerül megúsznia, és nem lesz cicaeledel...


Ha már cicák, akkor ezek a mostaniak, kis feketék.

Itt meg Túró zöld szeme.