Régi mesék

Igen, a régi mesékre emlékszem még.

Ilyen emlékeket hogy is feledhetnék...

A feledéstől én ugyan nem félek.

Ígérem, emlékszem rájuk, amíg csak élek.

Magány, fehér haj, sós sütemény:

Így emlékszem most már Rád én. 

Az idő végül elpergett felettünk...

de tudjuk hogy mindketten nagyon szerettünk. 

Hallani vélem a hangodat még,
Volt egyszer rég, egyszer rég...

(Évikének. J.P. 2013. 02. 22.)

Lehet, hogy nem ez életem legjobb verse. De szívből íródott, és az, akinek szól, teljes mértékben értené, és biztosan nagyon tetszene neki, ha olvashatná... de már sosem fogja. :(