Ma odébb löktek. Mint egy darab ruhát, ami nem tetszik. És bár sokan talán azt találhatnák jobbnak elsőre, én nem löktem vissza. Bár kísértett a gondolat, de nem, mert tudom, hogy annak nincs semmi értelme. Azzal csak azt bizonyítanám, hogy ugyanolyan vagyok, mint az aki ellökött. Én elfogadom, hogy mások vagyunk, hogy más az ízlésünk, és tiszteletben is tartom másokét, de nem szeretem, ha engem nem tartanak tiszteletben. Ha nem tisztelnek annyira, hogy megtegyenek valamit értem, amit én is megtettem értük.
De ennek ellenére, nem "süllyedek le" mások szintjére. Amúgy sem az én dolgom, hogy igazságot tegyek. Vagy hogy bárkit a tetteivel elszámoltassak. Úgyis elszámolnak vele, ha itt lesz az ideje.
A visszatámadás nem megoldás. A ráhagyás, a csendben, emelt fővel és összeszorított foggal eltűrt sérelem nem gyáva megbújás, hanem egy út, hogy embernek maradjunk. Hogy ne legyünk állatok, akik ösztönösen a saját érdeküket védik. Egy nehezebb, fájdalmasabb út, de ami fontos: a jó irányba vezető út.
Sokan talán nem értitek ezt, hogy mit akarok mondani ezzel, mert nem vagyok egy jó önkifejező... de én így gondolom.
Szerintem nem fejlődhetünk, ha nem így cselekszünk. Ha leragadunk vitatkozni, ahelyett, hogy okosak lennénk és engednénk a szamárnak, nem jutunk új szintre soha. És bár tényleg fájó a gondolat, hogy "ellökőnk" mit sem törődik a dologgal, elvégre megkapta, amit akart, azért reménykedhetünk, hogy egyszer csak rájön, milyen is volt. Ha eszébe jut a gondolat, hogy talán ő volt a hibás. Hogy talán rosszul cselekedett. Hogy talán mi, akik akkor csak tűrtünk, mennyivel "jobbak" vagyunk. És egy ilyen felismerés talán az ő személyiségüket is előrébb viheti egy kicsivel.
Mi más is lehetne az emberiség értelme... a létünk értelme, ha nem az, hogy ilyeneket érezzünk, ilyeneket gondoljunk, és ilyen irányba fejlődjünk? Hogy ha már megkaptuk azt az emberi léttel járó fejlettséget, ami megkülönböztet minket az állatoktól, ne hagyjuk elveszni... hanem megtanuljunk valóban jónak, és embernek maradni.
És akkor a megbocsátásról még nem isprédikáltam beszéltem. :)
És akkor a megbocsátásról még nem is
Lásd .:
VálaszTörlésDesmond Morris: A csupasz majom (The Naked Ape – London 1967.) című, világszerte számtalan kiadást megért könyvében, a zoológus szemével vizsgálja és ismerteti fajunkat, az embert. Megállapításai, következtetései sokszor meglepőek, elgondolkodtatóak. A könyv olvasmányos, laikus számára is tökéletesen érthető, élvezhető. Ajánlom minden zoológia, etológia, az ember eredete iránt érdeklődő figyelmébe. (A korrektor.)
Képtalálatok - desmond Morris a csupasz majom
VálaszTörlés- Sértő képek bejelentése
Valahogy én is így vagyok ezzel...nem tudok lealacsonyodni annak a szintjére, ha valaki primitíven viselkedik velem, inkább ráhagyom.
VálaszTörlésÉs ugye, hogy mennyivel jobb így. :)
Törlés„Az ember nem más, mint az állatvilág egyik tagja. Egyszer szörnyeteg, másszor fenséges, de mindig állat. Hiába szeretjük bukott angyalnak tekinteni magunkat, ha a valóságban felkapaszkodott majmok vagyunk.” Az állati viselkedésről forgatott népszerű filmjeinek és műsorainak köszönhetően elismert zoológusnak számító Desmond Morris 1967-ben fordította figyelmét az emberállat felé. Az emberi viselkedésről szóló első könyve, A csupasz majom (The Naked Ape) világsikert aratott, és új kifejezéssel gazdagította fogalomrendszerünket. Azóta számtalan bestsellert írt (pl. Miért csinálja… a macska?, Miért csinálja… a ló?, Babafigyelőben, Állatlesen). Annak ellenére, hogy a jelenleg élő mintegy ötmilliárd ember bőrszíne, hitvilága és szertartásai nem egyformák, genetikai örökségünk szinte teljesen azonos. Ebben az emberi fajról festett portréban Desmond Morris egyenesen az emberi létezés leglényegét tárja fel, és feltérképezi az emberi élet és viselkedés összes vonatkozását. Az utódnevelés mikéntjétől kezdve a közös mimikáig a témák lebilincselő változatosságát kínálja: hogyan vezetjük le vadászösztönünket a számtalan sportág segítségével; hogyan követhetők nyomon a modern művészet gyökerei az emberi arcra hasonlító követ nézegető ősemberig, és hogyan tükrözik a világ különböző tájain fellelhető udvarlási szertartások az egyetemes érzést, amelyet szerelemnek nevezünk. Desmond Morris rányitja szemünket azokra a káros következményekre is, amelyekkel állati örökségünk megtagadása jár: a túlzsúfolt városi körülmények között a törzsi rendszerek lebomlásával fellángolnak a területszerzés motiválta harcok, a természetes társadalmi vagy szexuális viselkedésformák megváltozásával pedig emberi kapcsolatok hullanak szét.
VálaszTörlésGandalf, Te bölcs varázsló, neked mindenre van egy idézeted. :)
TörlésRégen én is azt mondtam, hogy az ember is ugyanolyan állat. De azóta rájöttem, hogy azért más. Egészen más. Mert amit Desmond Morris leírt, az valamilyen szinten igaz, ugyanúgy megvannak az ösztönös cselekedeteink, meg szokásaink, (vadászösztön, táplálékszerzés, stb.), de nekünk megvan az a képességünk, hogy tudatosak legyünk, és változtassunk. Hogy "többek legyünk" úgymond. Félreértés ne essék, én imádom, és nagyon tisztelem az állatokat, és csodálom is őket, és szerintem minden fajnak megvan a maga "társadalmi rendszere és hierarchiája" ami a maga nemében fejlett. De mi emberek vagyunk, szintén egy különálló faj, és nekünk is megvan a magunk rendszere. De visszatérve: igaz, hogy manapság az emberiség jobban hasonlít az állatokhoz, (ezt az idézeted utolsó öt sora szerintem tökéletesen leírta), de amit én a bejegyzésemben érzékeltetni akartam, az az, hogy nekünk embereknek nem feltétlenül szükséges, sőt, nem kell hagynunk, hogy az állati ösztöneink irányítsanak. Mivel gondolkodó, döntéshozatalra képes, cselekvőképes lények vagyunk, megtehetjük ezt, és én hiszek benne hogy így fejlődhetünk és léphetünk magasabb szintekre - hogy Desmond szavaival éljek: ne a "felkapaszkodott majmok", hanem a "bukott angyalok" felé húzzunk.
Igazad van ,csak hogy más fajjá váljunk ahhoz még nagyon sok idő kell .Ha teljesen visszaszorítod magadban az állatot ,könnyen lehet hogy adott helyzetben eltaposnak ,megölnek.Az uralkodójelölteket is folyamatosan mérgezték kicsi koruktól csak azért,hogy ha majd nagyobb adag mérget kapnak egyszerre ,nehogy meghaljanak . Tehát,egy ilyen világban mint a mostani ,nem szabad túl angyalnak lenni.Elismerem törekedni kell rá ,de a bölcs ember az állati dolgaiból is megtart valamennyit ,hátha adott helyzetben szüksége lesz rá ."Élj egészségben" (így fejezte be Seneca a leveleit)
TörlésEzzel teljes mértékben egyet értek. :) Természetesen meg kell tartanunk sok mindent, és a helyzettől függ, hogy hogyan lenne "jól" viselkednünk (mert hát ki tudja, mi a jó igazából). De ha kell, akkor tényleg engedni kell az ösztönöknek, és vissza kell vágni. Csak ezt már nem írtam a bejegyzésbe, túl sok gondolat van a fejemben, és nem mindig jut eszembe minden miközben írok. :)
Törlés"túl sok gondolat van a fejemben, és nem mindig jut eszembe minden miközben írok. :)
VálaszTörlésaz jó ha sok minden van a fejedben ! ,"a fiatalok legyenek szerelmesek és forradalmárok ,akkor van szívük"
"az öregek pedig ha szerelmesek és forradalmárok ,akkor nincs eszük"