Egy apró nyom a nagy világban.

Egy dologért nagyon jó művésznek, "alkotónak" lenni... 

Amit nagyon szeretnék elérni az életemben, az az, hogy miután meghalok, hagyjak itt valamit. A legtöbb ember csak él, aztán meghal. Egy ideig emlékeznek rá, de miután minden más is meghalt aki ismerte, nem marad utána semmi. Senki nem emlékszik vissza rá.

Ha valaki ír egy könyvet, és abból kiadnak x darabot, nem is baj, ha nem lesz híres, de ő hagyott valamit hátra. Kevésbé tűnik jelentéktelennek a léte. Mert bár igaz, hogy egy emberélet sem jelentéktelen, de ha nagy távlatokban nézzük, akkor mondhatjuk, hogy az. Száz évvel később nem biztos, hogy emlékeznek majd egy orvosra. Vagy egy vízvezeték szerelőre. Vagy egy szakácsra. De egy művészre, aki egy darabot ott hagyott magából a műve által, rá lehet hogy fognak. 

Szeretném, hogy valaki visszaemlékezzen rám. Hogy elgondolkodjon, milyen lehettem. Hogy kapjon tőlem valamit anélkül, hogy egy időben éltünk volna. Szeretnék egy nyomot hagyni a világban, egy nyomot amit láthatnak, amiből erőt meríthetnek a jövő emberei. 

Szerencsés vagyok, amiért megvan ehhez a tehetségem, és akaraterőm, és nagyon remélem, sikerül megvalósítanom ezt az álmot.