Őszi álom
Végtelen sétára
ősszel újra mennék
vadvirágos ködben
napsugarat szednék.
Pihennék egy padon,
csendben ülnék oda,
és nézném a felhők,
hogy illannak tova.
(J.P. 2012. 10.20.)
Most írtam ezt a kis szösszenetet... őszi képeket nézegettem, és eszembe jutott, hogy mennyire szeretem ezt az évszakot... nem bírok betelni vele, hihetetlen, hogy mennyire szép és különleges. A levelek elég színesek már, szóval eldöntöttem, hogy jövőhéten kirándulni fogok. Akár valakivel, akár egyedül. Valószínűleg az utóbbi lesz, mivel jelenleg nem tudom kit hívhatnék magammal aki osztozna a csodálkozásomon, és elég türelmes lenne... minden második fánál megállok majd fotózni. :)
hinnye:) ez megint bejön nekem, a versed:) kép is...szóval úgy zusammen:) (Így kell írni?:O )
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik. :) A kép nem az én érdemem, de szerintem is szép. :D
TörlésAmúgy én sem tudom, hogy kell pontosan írni.