Délután elmentünk bicajozni egy barátnőmmel. Jót beszélgettünk, és többek közt megtudtam, hogy egyáltalán nem vagyok edzésben... :/
Miután hazaértem és némi vízszintes testhelyzetet követően úgy éreztem, megmaradok, és nem dobom fel a pacskert, elkezdtem iszonytatóan kívánni valami finomat és édeset... a minyon volt a fő elképzelés (ahhhhh még mindig úgy érzem hogy megennék vagy hármat...) de mivel azt nehézkesen szerezhettünk volna bárhonnan így vasárnap este, kénytelen voltam más után nézni. Tudom hogy tegnap megmaradt pár kocka Katica csoki (jó cucc!) amit nem tettem bele a sült almába, és úgy emlékeztem hogy a fűszeres fiókba rejtettem, de nem találtam ott... ellenben találtam csokis pudingport, szóval azt mondtam a családnak:
- Figyeljen mindenki, van két kérdésem. - mindenki rám figyel - Az első... a tegnap megmaradt katica csokit megette valaki, vagy hülye vagyok és elfelejtettem hova raktam? - természetesen én voltam a hülye, nem ők ették meg. Oké. - A második... akar valaki csokipudingot? :D
Persze mindenki akart, de ha azt mondják hogy nem, akkor is csináltam volna.
Szóval a ma esti desszert ez volt, tettem bele vaníliás cukrot meg fahéjat, és nyami, isteni finom lett... van még egy zacskó holnapra. *szemöldökrángatós szmájli helye*
Na de mielőtt átcsapna ez az egész gasztroblogba, megyek inkább filmezni. :)
Pá.
(aki hoz nekem minyont, azt imádni fogom, és írok hozzá egy ódát, amit közzéteszek a blogban. Több jelentkezőt is elfogadok.)
((aztán ha elhíznék, az a ti hibátok lesz.))
(((na, most már tényleg megyek.)))
Hahaha Keltaleány, az édesség, a süti kívánása már a korral jár:D
VálaszTörlésEgyébként nekem is van néha ilyen rohamom, hogy sürgősen enni kell valami nasit, mert elpusztulok:)
Igen? Akkor nálam már jó pár éve elkezdődött... :D
Törlés