...hogy anyukám megkért, hogy vigyem el az egyik barátnőjének az anyukájának a vérnyomásmérőjét (hahaha) a keresztanyámékhoz, akik ilyen gyógyászati kütyü szervizben dolgoznak. El is vittem (noha a város másik felén van a hely).
Már az odaút is eseménydús volt. A vonat késett, rossz szokásához híven, bár szerencsére most nem háromnegyed órát, hanem csak 12 percet. Sebaj. Aztán a buszon leült mellém egy bácsi, és elkezdett velem beszélgetni. Jófej volt, szerencsére nem az a nyomulós fajta. Magyarul is beszélgettünk, meg angolul is, elég mókás volt. Panaszkodott, hogy nem tud elmenni a nyugdíjasklubba, mert a vak anyukájának visz kaját. De aztán mondta, hogy végül is mindegy, mert amúgy is csak hülye tyúkok járnak oda. Meg filmeznek, amit ő nem lát, mert rossz a szeme, meg táncolnak, amit ő szintén nem tud, mert az egyik lába fáj (bot is volt nála). Azt mondta, volt egy kínai felesége, aki aztán elhagyta, mert jobban szeretett kínaiakkal lenni. Hm. Mindenesetre jól eltelt a buszút ezzel a csevegéssel.
Aztán bementem a szervizbe, meg lett oldva a vérnyomásmérő probléma. Mivel már zártak keresztanyámék, és mondták, hogy elvisznek valameddig, így beszálltunk a kisbuszba, és elindultunk. Kaptam egy kis fényképezőgép-állványt keresztanyám párjától. Állati jó. :D
Aztán végül nem jöttem még haza. Elmentünk a Vásárcsarnokba csülköt venni a csülökpörkölthöz, meg egy-két zöldséget a levesbe, aztán elmentünk keresztanyámékhoz. Elvoltunk délután, maradtam végül estig. (csak megvártam már a húslevest ami egész délután megőrjített az illatával). Bevágódtam végül Cicónál, a macskájuknál, aki mellesleg a mi Túrónk anyukája. Nem egyszerű eset, tényleg idő kell hogy elfogadjon. A végén már teljesen hagyta magát nekem.
Aztán vacsora után kikérdeztem Beni unokatesóm angolból (most kezdte el tanulni, úgyhogy csak számokat, személyes névmásokat, meg egy-két szót magoltattam be vele), aztán kipakoltuk a fél szekrényt, hogy keressünk nekem pulcsit amiben hazajövök. Találtunk sok mindent, farmerdzseki, Kárpátiás pulcsi, bőrmellény, szőrmebunda, ingek... naná hogy próbálgatás és divatbemutató lett a vége. :D Beni nem akarta elhinni hogy az ing+bőrmellény kombó kibeb*szottul jól áll neki... keresztanyámmal csak csóváltuk a fejünket és reméljük hogy pár év múlva megjön az esze.
Aztán végül hazajöttem, egy pumás pulcsiban. Tök jól áll szerintem, lehet vissza sem adom. :D
Jó kis délután volt. :)
Ez a szám pedig a rádióban ment épp, mikor csak simán az ágyon fetrengtünk és Cicóztunk. Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése